Ovis jóga beszámoló 2019.01.21.

Ma csodásan harmonikus napunk volt, vagy én voltam ügyesebb ;) A gyerekek sorra érkeztek: Lea, Lili, Laura, Gergő, Nándi. Mind segítettek nekem az előkészületekben, közben meséltek az aktuális történésekről - otthon és az oviban. Hirtelen 18:00 óra lett, és kezdtük is a foglalkozást. Laura ragadta magához Gömbimacit spontán, úgy hogy ő indította a kánonos OM-ot. Utána nagy lelkesen sorban mindenki megölelte Gömbimacit, és vezényelte az OM-ozást. Ahogy hanyatlott a lelkesedés, és érződött a mozoghatnék, elkezdtünk egy bemelegítő fogócskázást, ahol az volt a fogó, akinél Gömbimaci volt. Én kezdtem, és adtuk fogóról-fogóra kézbe Gömbimacit. Közkívánatra a Gumimacit is bekapcsoltuk alá, Nándi tette be az USB-t, Laura indította a zenét. Még gyorsan feltettem a kérdést, hogy mire vigyázunk fogócska közben, és Nándi már mondta is, hogy nem ütközünk össze, és Laura vigyáz, nehogy elcsússzon a zoknijában :-D És tényleg, nem volt ma semmi baleset, Gergőt is csak egyszer kellett irányba terelni :-D Fogócska után elmeséltem a gyerekeknek, hogy képzeljék el, mi történt az erdei oviban: MINDEN JÁTÉK ELTŰNT! És senki sem tudja, mi történhetett! Hú, mindenki teljesen lesokkolódott, hogy hű, meg ha :) Elmondtam, hogy egy szuper csapat szerveződik, hogy megfejtsék a rejtélyt: egy róka tündér (Lilinek ajánlgattam, de ő nem akart róka kutya szeretett volna lenni, egyszerűen csak kutya, úgy hogy megegyeztünk ebben :), egy cica boszi (Laura lecsapott erre a karakterre rögtön, és egy kicsit felturbózta csoda cica boszira :), egy gyógyító csodaszarvas (Lea jelentkezett erre a szerepre), egy varázsló bagoly (ez Nándinak tetszett meg) és egy erős harcos Pandát akartam még javasolni Gergőnek, de ő közölte, hogy erős hatalmas krokodil szeretne lenni, úgy hogy ezen sem nyitottunk vitát ;) Először körbeszaglásztak az erdei állatok az oviban az eltűnt játékok után – így kicsit négykézláb szimatoltunk, karhajlításokkal :) Gergő talált is egy autót, ja nem, kettőt, Lili is beszállt az akcióba, egy piros és egy kék autó került elő, sőt, még egy pingpong labdát is képzeltünk Laura javaslatára. Ok, kiegyeztünk abban, hogy pár játék megkerült, ezt biztosan itt felejtették. De azért kerestük tovább a többi játékot. Nagyítót vettünk a kezünkbe, kimentünk az ovi udvarára, és ott kerestünk nyomokat a földön. Lili talált is egy bébi dínó nyomot, ebben aztán mindenki egyetértett – bár én eredetileg egy szarka fészkéhez akartam eljutni, de hát így aztán módosult a mese ;) Jól elcsodálkoztunk rajta, hogy a bébi dínó egyedül el tudta vinni az összes játékot, és megegyeztünk abban is, hogy a bébi dínó biztosan nem tudta, hogy elvette az erdei ovisoktól a játékot, biztosan nem volt neki játéka, és csak szeretett volna magának is, úgy hogy nem haragszunk rá. Arra kértem a gyerekeket, hogy a varásztudók segítségével járjunk egy tűztáncot, és olvasszuk fel a havat-jeget az udvaron, hogy jobban lássuk a bébi dínó nyomait, hogy tudjuk követni őket. Körbe álltunk hát, megfogtuk egy más kezét, és elénekeltük az „Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is, tűz-tűz, tűz-tűz, jaj de messze a kanális!” dalocskát kétszer. El is olvadt a sok hó és jég, sorra kerültek is meg a bébi dínó nyomok, futva követtük őket az erdőbe. Hidakon szaladtunk át – a padon – négykézláb, állásban, ülésben, oldalsó középtartásban tartott karokkal, rengeteg hídon kellett átmennünk :) Aztán egy kiszáradt folyómederhez értünk, ahol meghengergetőztünk a száraz, ropogó, őszi avarban. Aztán megláttuk a bébi dínót, de Nándi felvilágosított minket, hogy de hiszen a bébi dínó láthatatlan! Hát jó, láthatatlan, és ok, megette az összes játékot, de sikerült meggyőznöm a mentő csapatot, hogy ha főzünk egy hatalmas kondér tejbegrízt, amibe hoznak nekem mazsolát, kakaót, és hashajtót, és azt odaadjuk a bébi dínónak, akkor vissza fogjuk kapni a játékokat, és azok már láthatóak lesznek. SENKI sem akadt fenn azon, hogy milyen állapotban kapjuk vissza a játékokat egy ilyen akció után :-D Megegyeztünk abban is, hogy amíg a bébi dínó eszi a tejbegrízt, mi játszunk egy „Kinn a bárány, benn a farkast”, hogy ne unatkozzunk. Na, ebben mindenki egyetértett, és mindenki először akart farkas meg bárány lenni, ezért aztán kiszámolóztunk először az „Ec-pec kimehetsz”-el, aztán pedig az „Éni-péni jupiténi”-vel. Mindenki sorra került, és ahogy fogyott a türelem és a lelkesedés, Gergő megszökött a körből, hát utánaszaladtam, és elkaptam, felkaptam, megreptettem, és meglógattam, mint egy denevért. No, ekkor mindenki denevér akart lenni, egyszer, kétszer, háromszor :) Előkerültek az instabil párnák, mint dínó lábnyomok - tanultuk az adást-kapást, szociális készségeket, miközben 5 gyerek 3 instabil párnán próbált ücsörögni :-D Aztán valaki megoldotta a problémát, hogy de hiszen vannak itt plédek is. Ennek jól megörültünk, mert a plédeken lehet jól csónakázni, és kerge kagylózni. Nándi pedig óriási dínó lábnyomot épített plédből, de akkorát, hogy abban már úszni is lehetett, úgy hogy megbeszéltük azt is, ki tud úszni. Aztán Nándi szólt, hogy most már a bébi dínóból előtűntek a játékok – ilyen diplomatikusan fogalmazott, esküszöm! :-D, úgy hogy előkaptam a labdás szatyrot, és kiszórtam a sok színes labdát, mint játékokat, azokat kellett összeszedni. Mikor már majdnem az összes labdát, azaz játékot összeszedtük, Gergő és Laura annyira belelkesedett, hogy kiszórták a fele labdát újfent a szatyorból, úgy hogy nagyon össze kellett kapnunk magunkat, hogy gyorsan még az óra vége előtt összeszedjük a labdákat. Aztán megkérdeztem, mivel fogjuk ezt a rengeteg játékot hazaszállítani? Autóval! Busszal! – jöttek a válaszok. Végül már olyan kevés időnk maradt az óra végéig, hogy kénytelenek voltunk repülőre szállni, hogy visszaérjünk, mielőtt a szülők megérkeznek az erdei oviba. Gyorsan leheveredett mindenki a szőnyegére, és kapott a kezére mindenféle színes nyomdákat, aztán a pocakjába kis nasit, és mindenki választhatott egy matricát. Meghallgathatták, kipróbálhatták az új Ting-sha-mat is, a lányok lányosan, a fiúk jó fiúsan szólaltatták meg :-D És már nyitottuk is az ajtót a szülőknek :)



Kövess minket a Facebook-on!